Summer breeze - 5. rész

 

5. rész

  

Az ágyamban ülve felidéztem az előző éjszakát. Arcom egészen vörös lett a gondolattól, és szinte még most is éreztem magamban Rowoon kemény férfiasságát. A teste, a mozgása, a kacér mosolya, a szája és a nyelve, ahogy feltérképezte testem minden centiméterét. Önkéntelenül is magamhoz nyúltam, és egészen addig fantáziálgattam, amíg el nem juttattam magamat ujjaimmal a csúcsra.

Nem voltam sose egy gátlásos ember, de még engem is meglepett, milyen hajmeresztő dolgokat is be mertem vállalni – és ez a lista csak egyre hosszabb lett, ahogy többet találkoztunk.

Merthogy végül nem ez volt az egyetlen éjszaka, amit együtt töltöttünk.

Minden héten találkoztunk - már amikor időnk engedte -, és kivétel nélkül mindig az én lakásomon. Ez tűnt a legbiztonságosabb megoldásnak. Már egyáltalán nem zavart minket, hogy lebukhatunk – minél többször bújtunk ágyba, annál inkább feledésbe merült, és annál kevésbé aggasztott minket ez a gondolat.

Rowoon fantasztikus férfi volt, és pontosan tudta, mire van szükségem. Úgy elégített ki, ahogy akartam, és az életem ettől teljessé vált.

Egyikünk se érzett a másiknál többet, ez pusztán csak fizikai kapcsolat volt. Rowoonnak nem volt ideje érzelmekre a munkája miatt, én pedig szintén nem akartam ilyenekkel foglalkozni. Mindketten tudtuk, hogy ennél több nem lehet, nem is vágytunk erre, és ezt már az elején tisztáztuk. Nem mintha az érzéseinket irányíthatnánk, de megbeszéltük, ha valamelyikünknek ez már nem lesz elég, akkor befejezzük. Ezt a határt nem léphetjük át.

Engem sem zavart már, hogy egy nálam jóval fiatalabb sráccal kavarok. Rowoon a korához képest érett volt, jókat beszélgettünk a szeretkezések után az ágyban fekve és persze az ágyban egyáltalán nem számított az életkora. De ha belegondoltam, hogy mi lenne, ha belé szeretnék, vagy ő belém… nem tudtam elképzelni, hogy együtt legyünk és randevúzunk vagy valami. Egyszerűen zavart volna és kész.

Néha sajnáltam, hogy nem idősebb. Ha így lett volna, feladtam volna a munkámat érte, és képes lettem volna hozzámenni feleségül és gyerekeket szülni neki – még így is, hogy az életemben ez nem igazán volt betervezve.

De ez nem történt meg, és így csak élveztem a pillanatokat, amiket eltöltöttünk. Az életembe egy kis színt csempészett Rowoon, kiegyensúlyozottabb voltam, és örültem, hogy végre nem magamat kell kielégítenem az ujjaimmal és különböző segédeszközökkel. Ráadásul sokkal izgalmasabb volt, hogy nem csak az ágyban fekve szexeltünk, hanem a lakás létező összes pontját felavattuk. Tényleg úgy éreztem, mintha ismét a tinédzser korszakomat élném és újra felfedezném önmagamat. Szokták mondani, hogy a felnőtteknek van egy második tinikora – szerintem ez nálam most jött el.
 

*

 

Hónapok teltek el. A nyárnak lassan vége lett és eljött az ősz. Sose voltam együtt ilyen sokáig egy férfival sem, még így, szexpartnerként se.

De, mint minden jónak, úgy egyszer ennek is vége kellett, hogy szakadjon.

Rowoon hátulról mártogatta belém férfiasságát, miközben én a tükörben néztem magunkat. Egyszerre élveztünk el, majd miután Rowoon lehúzta magáról a gumit, egy kicsit még kényeztettem őt a számmal. 

Sóhajtozva dőltünk egymás mellé. Sose öleltük át egymást, sose fogtuk meg a másik kezét szex után, egyszerűen csak feküdtünk és a plafont néztük.

- Rowoon – szólítottam meg két sóhaj között.

- Hm? – kérdezett vissza, félig már aludva.

- Fejezzük be.

Rowoon meglepődött, mert a következő pillanatba az oldalára fordult, és engem nézett.

- Miért? Elkezdtél érezni irántam valamit?

- Nem. Nem vagyok szerelmes beléd – mondtam. – Egyszerűen csak nem helyes, amit csinálunk.

- Miért? Hiszen jól megvagyunk. Azt hittem, megbeszéltük, hogy csak akkor lesz ennek vége, ha a másik többet kezd érezni. Nem értem, mi a gond.

- El fogok költözni – mondtam ki végül.

- Ó – lepődött meg Rowoon. Úgy éreztem, hogy ezzel megbántottam. A szoba csendje feszültté vált. – Hová? Messzire?

- Igen. Külföldre költözök, Kínába. Áthelyezett a cég, én pedig nem tiltakoztam. Ez afféle előléptetés, sokat fejlődhetek és szeretem a munkámat.

- Mennyi időre mész oda?

- Minimum egy év. Aztán majd eldől. Ha tetszik, maradok, ha nem, visszajövök.

- Értem – bólintott Rowoon.

Kicsit úgy éreztem, mintha most szakítottunk volna, pedig nem voltunk együtt. De mégis, valahogy keserű érzéssel töltött el. Sose kerültem senkihez se ilyen közel, és most egyenesen fájt, hogy ezt a kapcsolatot tönkreteszem.

- Haza fogsz év közben látogatni?

- Talán.

- Miattam visszautaznál?

- Miért? Kellene?

- Hm… Arra gondoltam, hogy ha hazaugranál egy-egy hétvégre időnként, akkor folytathatnánk ezt. Jövő évben én is viszonylag sokat leszek Kínában, turném is lesz a nyáron ott. Összefuthatnánk. Mindkettőnknek szüksége van erre a szexre, nem gondolod?

- Rowoon… - sóhajtottam halkan. – Ez nem helyes. Ha ezt tennénk olyan lenne, mintha egy párt alkotnánk. De nem vagyunk szerelmesek. Ez csak szex. Miért ragaszkodsz ennyire hozzám?

- Mert szeretlek megdugni – mondta ki kíméletlenül őszintén. – Engem nem zavarna, ha Kínában másokkal is összefeküdnél vagy ha rajtam kívül lenne más pasi is. De ha visszajössz, és még mindig szinglik lennénk, miért ne folytathatnánk?

- Megértem a nézőpontodat, de akkor sem. Fontos munkám lesz Kínában, nem akarom, hogy bármi elterelje a figyelmemet. Nincs bajom veled, és igen, én is szeretek veled szexelni, de ennek most kell véget venni. Ha tovább folytatjuk, nem hiszem, hogy jó vége lesz. Már kötődsz hozzám, Rowoon, és ezt nem tagadhatod. Így is sokkal több ideje járunk össze, mint kellene. Ez már régen nem helyes.

- Rendben – bólintott végül Rowoon. – Ha neked ez már sok, megértem. Nem nyaggatlak. Vessünk akkor véget ennek. De ha esetleg visszajössz, és akkor is úgy gondolod, hogy kell egy alkalmi partner, keress meg. Kétlem, hogy addigra becsajoznék, tekintve, hogy köt a szerződés és nem lehet barátnőm.

Rowoon visszagördült a hátára, és nagyot sóhajtott. Kicsit bántott, hogy ilyen hamar beleegyezett, de rosszabb lett volna, ha tovább akaratoskodik. Tudtam, hogy neki se egyszerű és neki is fáj.

Be kellett vallanom magamnak, hogy kezdtem többet érezni iránta. Végtére is, ezért vállaltam el a kínai munkahelyet. Menekülni akartam, mert képtelen voltam elkötelezni magam, főleg egy ilyen fiatal srác mellett. Csak szenvedés lett volna a vége, hiszen ő híresség. Mindkettőnknek jobb volt, hogy most vetünk véget, mielőtt még ennél is mélyebbre fordulna a kapcsolat. Nem akartam, hogy rólunk énekeljen a következő albumán.

- Rendben. Ha így lesz, megkereslek – egyeztem bele végül, hogy megnyugodjon a lelke.

- Viszont, ha már ez az utolsó éjszakánk… Ki kellene használnunk, nem gondolod?

Rowoon meg se várta a válaszomat, fölém gördült és megcsókolt. Ebben a csókban több érzelem volt, mint eddig valaha bármikor, de végül nem hagyta, hogy ebbe a hitbe ringassam magam. Úgy folytatta, mintha csak egy éjszaka lenne a sok közül, de minden bizonnyal ez volt a legforróbb éjszakánk.
 

*

 

Az utolsó estémet töltöttem Szöulban. Másnap reggel indult a gépem, így búcsúként ellátogattam az utca végi kocsmába. Szerettem azt a helyet. Mivel régen jártam ott, és mivel jó ideig nem is fogok visszatérni, mindenképpen szerettem volna nosztalgiázni egy kicsit.

A pincér fiú még mindig megismert, és már hozta is nekem a megszokott sojus sörömet.

Az asztalnál ülve lassan kortyolgattam az italomat, és kiélveztem az időt. Elmélkedtem az életemen, a döntéseimen, és persze Rowoonon is. Helyesen cselekedtem? Jó döntés volt eldobni egy ilyen kapcsolatot? Azt a kapcsolatot, ami életemben a legtartósabb volt? Jó, hogy leállítottam magam és nem hagytam, hogy kiteljesedjenek az érzéseim? Mi lett volna, ha végül egymás mellett kötünk ki? Számít a szerelemben a kor? Valóban zavart a közöttünk lévő nagy különbség?

Nem akartam válaszokat a kérdéseimre. Semmit mást nem szerettem volna, csak hogy Rowoon végre egyszer átöleljen. Vajon, ha ez megtörtént volna, a dolgok megváltoznak? És ha én öleltem volna meg egyszer?

Már nyúltam volna a következő pohárért, de megálljt parancsoltam magamnak.

- Be kell ezt fejezned, Moonbyul – emlékeztettem magamat. – Holnap felszállsz arra a gépre és ez az egész megmarad egy nyári kalandnak. Ez így helyes. Jól cselekedtél. Holnap korán kelsz, szóval jobb, ha mész.

Sóhajtottam végül egyet, majd kiürítettem a poharam tartalmát. Emlékezve a legutóbbi alkalomra, ezúttal nem ittam annyit. Fizettem a pincérnek, majd távoztam.

Az éjszaka most kellemesen hűs volt. Talán azért, mert már ősz eleje volt, vagy egyszerűen azért, mert ezúttal nem melegített az alkohol. Fázósan fontam össze karjaimat mellkasom előtt, és indultam haza a jól megszokott úton. A csillagokat bámultam, és a házakat. A cipőm kopogása visszhangot vert a magas falak között.

Egy ismerős alak jött velem szembe. Magas volt és vékony, arcát sötét szájmaszk és sapka takarta. Csak egy híresség sétálgat így az utcán, és a környéken nem sok sztár szokott járkálni.

Csakis Rowoon lehetett az.

Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Két hete vetettünk véget a kapcsolatunknak, és azóta nem is beszéltünk. Vajon le fog szólítani? Vajon köszönnöm kellene neki? Melyik lenne a legmegfelelőbb azután, hogy bár megbeszéltük, soha többé nem találkozunk, azért mégiscsak ismertük egymást.

Eszembe jutottak az együtt töltött éjszakák, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha meztelenül jönne szembe velem. Láttam az izmos testét, az erős karjait, és az égbe meredő farkát. Még most is éreztem, ahogy legutóbb a számba vettem. Narancsos óvszert használt. Aztán az ágyra lökött, majd erőteljesen belém hatolt. Úgy éreztem, menten orgazmusom lesz már csak a gondolattól. És meg mertem volna esküdni, hogy amíg egyre közelebb értünk, az ő fejében is hasonló gondolatok játszódtak le. Bár sötét volt, és nem láttam az arcát, de jól emlékeztem az arckifejezésére. A tekintetére, a szemeire, amelyek vágytól égtek, amikor rajta lovagoltam, és ő melleimet markolászta.

Enyhe remegés futott végig gerincemen, és azt kívántam, bár leszólítana megint. Bár nekem esne, berángatna megint a kis utcába, hogy a falnak lökve megcsókoljon. Engedtem volna neki újból, hogy lehúzza a bugyimat, és ott helyben megujjazzon. Istenem, bármit megtettem volna, hogy megismételhessük azokat a pillanatokat.

De végül nem történt semmi és ez így volt rendjén. Ez a kapcsolat olyan gyorsan múlt el, mint egy nyári szellő.

Egymás mellé értünk, de ő nem nézett rám, és én se néztem rá.

Úgy mentünk el a másik mellett, mintha sohasem ismertük volna egymást.

* * * * * * * 

VÉGE