Summer breeze - 3. rész

3. rész

Összerezzentem, de nem mozdultam meg. Csendben maradtam, és a villany se égett már, így reméltem, az illető odébb áll. Amúgy se értettem, mit akar valaki este tizenegy órakor, arról nem beszélve, mégis ki a fene keresne engem?
       De csak nem akart távozni. Újból kopogott, majd végül a csengőt is megnyomta. Még mielőtt az egész környéket felverte volna, inkább kipattantam az ágyból és ajtót nyitottam.
     - Mi a…? – Kezdtem volna bele egy kisebb fejmosásba, bárki is állt az ajtó túloldalán, de a lélegzetem egyből elakadt, amikor Rowoont pillantottam meg.
       - Szia – köszönt halkan.
      Hirtelen azt se tudtam, mit csináljak. Csak néztem őt és próbáltam felfogni, mégis hogyan talált rám.
     Úgy tűnt, titokban jött ide, mert fekete ruhába bújt, fejére kapucnit húzott, és még sminkelni se sminkelte ki magát. Mielőtt megszólalhattam volna, kiszolgálta magát, és megkerülve engem, belépett a lakásba. Végül szó nélkül becsuktam mögötte az ajtót és kérdőn néztem rá.
     - Bocsi, nem akartam, hogy bárki is meglásson – mondta, majd végignézett rajtam. Akkor jöttem rá, hogy egy lenge hálóingben vagyok. Elvörösödtem, de őt mintha ez nem zavarta volna.
    - Egy pillanat és jövök. – A fürdőbe rohantam, magamra kaptam a köntösömet, és mellkasomban dübörgő szívvel mentem vissza a nappaliba. – Mégis mire véljem ezt a látogatást?
      Rowoon vetett egy pillantást a lakásra, majd helyet foglalt az egyik fotelban.
     - Szerintem pontosan tudod, mi miatt vagyok itt. Moonbyul. – Úgy ejtette ki a nevemet, mintha ezer éve ismerősök lennénk, engem pedig kirázott a hideg, ahogy meghallottam a hangját. Mármint jó értelemben. Felismertem a hangját, és akkor jöttem rá, hogy az ő dalait egészen sokat hallgatom a rádióban.
     - Nem, nem tudom. Vagyis sejtem, de közben mégse értem, mi az a nagyon fontos, ami nem várhatott holnap reggelig – forgattam meg szemeimet. Próbáltam nemtörődőmnek mutatkozni, habár nem nagyon kellett megjátszanom magam. Kíváncsi voltam, de ezután a nap után már csak az alvásra tudtam koncentrálni.
    - Akkor a lényegre térek – csapta össze tenyerét. – Tudod ki vagyok, nem kell bemutatkoznom, ugye? Biztosan tudod, mi történt szombaton, ami miatt nem csak a rajongóim pöccentek be, de a menedzserem is. Mielőtt ebből a helyzetből hasznot akarnál húzni, zsarolni mernél a későbbiekben vagy pénzt kérnél a hallgatásodért cserébe, most jelzem, hogy erre nincs lehetőséged és eszedbe ne jusson semmi ilyen, mert te fogod megjárni. Mindent le fogok tagadni. Holnap kiadnak ezzel kapcsolatban egy tisztázó közleményt is. Az lesz a sztori, hogy összefutottam egy lánnyal, aki annyira részeg volt, hogy nem tudta megmondani, merre lakik, így taxival elvittem a legközelebbi hotelba, hogy ne essen baja. De nem töltöttem ott az estét, nem is vagyok együtt senkivel, nem is kavartam senkivel és az égvilágon semmi sem történt. Tagadni fogok mindent, ami félreérthető. Érte vagyok?
     Rowoon olyan gyorsan hadart, hogy alig bírtam követni. Dühösnek és felháborodottnak tűnt, mint aki megbánta, hogy egy átlag, hétköznapi emberrel összeszűrte a levet, és ettől az egésztől undorodik. De lehet csak egyszerűen aggódott és mérges volt magára, amiért ennyire figyelmetlen volt, és veszélybe sodorta a saját karrierjét.
     Miután értelmeztem a mondandóját, egyetértően bólintottam.
    - Oké – mondtam végül.
    - Oké? Ennyi? – Nézett rám értetlenül.
   - Igen. Mi mást kellene mondanom? – Tártam szét a karjaimat. – Ez neked is jó, nekem is. Ha beveszik, és ettől elül a pletyka, akkor rendben van. Bár nem éppen örülök, hogy én vagyok csak lejáratva, de el tudok tekinteni ettől, ha ez kell ahhoz, hogy ne kelljen magamról olvasnom az újságokban. Örülök, hogy nem derült még fény a létemre és szeretném én is ezt nagyon hamar és gyorsan lezárni.
    - Akkor megbeszéltük.
    Rowoon nyugodtabbnak tűnt, hogy partner vagyok ebben, és hogy éppen ugyanannyira aggaszt a helyzet, mint őt.
    Hosszasan rám nézett, mintha várna tőlem valamit, de nem tudtam mire vélni pillantását. Végül összedörzsölte tenyerét, és felkelt a fotelből. Odébb álltam, hogy az ajtóhoz tudjon menni, még véletlenül sem akartam, hogy közel kerüljön hozzám.
    - Akkor szia – mondta, és megfogta a kilincset. – Ja, és mindettől függetlenül jó volt az este. És tetszik az új hajszíned.
    Rám kacsintott, és kinyitotta az ajtót.
    - Hát, biztosan. Én nem emlékszem – motyogtam magam elé, miközben zavartan pillantottam utána.
    Nagyot sóhajtottam, amint becsukódott az ajtó. Vagyis csak azt hittem, hogy be fog, mert Rowoon visszalépett, és maga után csukta be.
    - Várj. Te nem emlékszel rá?
    - Nem? – Néztem rá kérdőn. – Részeg voltam. A mai napig azt se tudtam, hogy veled voltam. A hírekből tudtam meg én is.
    - Akkor azért léptél le reggel… – jegyezte meg csak úgy magának. – Tényleg nincs meg semmi? Az, hogy majdnem leestél a lépcsőn? Vagy hogy összetörted a hotelszobában az egyik vázát? – Mindegyik kérdés hallatán csak megráztam a fejem. Kezdett egyre kínosabbá válni, és nem voltam biztos abban, hogy a múltat fel akarom-e hánytorgatni. – Az csak megvan, hogy lefeküdtünk, ugye?
    - Mi… lefeküdtünk? – Nyíltak tágra a szemeim. Bár benne volt a pakliban, de csak reméltem, hogy ez nem történt meg, és hogy Rowoon is viccel.
    - Persze. Miért, mit hittél, mi történt? Hogy csak meztelenül aludtál az ágyban mellettem?
    - Igen, pontosan ezt. Nem tehetek róla, részegen mindig meztelenre vetkőzők és úgy fekszem le aludni. Azt hittem, most is ez volt.
     - De hát én is pucér voltam!
    - Ne haragudj, nem néztem be reggel a takaró alá. Nem akartam tudni semmiről, mert kínosan éreztem magam.
    - Kínos volt velem?
    - Honnan tudjam? Nem emlékszem semmire.
    - Ha gondolod, akkor elmesélem – nem válaszoltam, így végül Rowoon folytatta.
    Visszaül a fotelba, de én továbbra se ültem le, csak a szemben lévő kanapénak dőlve figyeltem.
     - A szüleim ugyanebben az utcában laknak, alig pár házzal odébb. Náluk voltam a hétvégén. Csendes a környék, jóformán csak idősebb emberek élnek errefelé, így nem kell attól tartanom, hogy mikor fog egy újabb lánycsapat sikítva lerohanni. Mivel nehezen alvó vagyok, ezért sétálni indultam az este. Ittam is előtte, mert édesapám születésnapját ünnepeltük, és nagy álma volt, hogy ha nagykorú leszek, akkor a születésnapján leitasson – elmosolyodik egy pillanatra a gondolattól, majd folytatja. -  Az utcán menve véletlenül nekem jöttél. Alig bírtál állni a lábadon, így nem sokon múlt, hogy elvágódj. Nagy nehezen sikerült összeszedned magad, majd tovább mentem. Te viszont elhagytad a cipődet, ami legurult a lépcsőn. Tudod, ott a kisbolt előtti résznél, ahol be kell menned a két épület közé, és egészen hátra kell sétálnod. Tudod, ami egy sikátorra emlékeztet.
    Bólintottam, ahogy felidéztem magamban a helyszínt. Az nagyjából félúton van a kocsma és a lakásom között.
    - Valahogy éreztem, hogy ebből baj lesz, így visszafordultam, hogy segítsek. Szerencsére sikeresen leértél a lépcső aljára, de aztán majdnem elestél a lábadban. Épp időben kaptalak el. Felvetted a cipődet, de ahogy kiegyenesedtél, lecsúszott a válladról a ruha pántja, és félig kilátszott a melled.
    Elhallgatott.
    Felrémlett előttem az említett kék ruha, amit bár imádtam, de valóban óvatosan kellett mozgolódni benne és figyelni, hogy az ember csak körültekintően hajolgasson, mert könnyen megadta magát és lecsúszott az ember válláról. Ezek szerint ez a probléma be is következett.
    - És? – Kérdeztem halkan.
    - Részeg voltam, és megtetszett a látványa, így rámarkoltam.
    - Hogy mit csináltál? – Lepődtem meg és hangom vagy két oktávval magasabb lett.
    - A pántot akartam visszahúzni a válladra, és akkor véletlenül hozzáértem az ujjaimmal, aztán ösztönösen megfogtam. Ez van. Tetszett a látványod, és te sem tiltakoztál. Aztán elkapott mindkettőnket a hév, és jött, aminek jönnie kellett. Beljebb sétáltunk, és a falnak dőlve megujjaztalak, miközben te meg a farkamat simogattad.
    Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, jobb lesz, ha leülök, mielőtt összeesem. Rettentően meglepett a saját viselkedésem, hogy a nyílt utcán ilyenbe belementem. Oké, hogy pont takarásban voltunk, mert a járda és a panellakások között az utcában mindenhol sövény húzódik, és hogy a két lakótömb közötti út, ami a bolthoz vezet nincs kivilágítva, de akkor is. Fogalmam sem volt, hogy ha átlépem a saját határomat, akkor ennyire le tudok alacsonyodni. Tinédzser koromban volt egy-két merészebb kalandom, de most, felnőtt nőként ez annyira taszító volt.
    Kényelmetlenül éreztem magam Rowoon mellett, az arcom égett a szégyentől, és attól, hogy ilyen könnyedén beszél erről a dologról. Nagyon féltem attól, hogy miket fogok még megtudni.
    - Nem akartam, hogy tovább fajuljanak a dolgok a nyílt utcán és hogy bárki meglásson, így hívtam egy taxit, és elvittelek a hotelba. Akkor készültek a képek is. Ezután bementünk a szobába, te pedig egyből vetkőzni kezdtél. Én pedig utánad. Még le sem vettem teljesen a ruháimat, de te már előttem térdeltél, és leszoptál.
     Rowoon mindenható tekintettel nézett rám, mint aki most is látja maga előtt, ahogy őt kényeztetem. Nem mertem ránézni, de biztos voltam benne, hogy elégedetten mosolyog.
    Nem fért a fejembe, hogyha ennyire részeg voltam, hogy semmire nem emlékszem, akkor hogyan voltam képes ilyeneket megtenni? Egyből el kellett volna aludnom… Ennyire megártott volna az, hogy egy éve nem voltam férfival? Ennyire ki voltam éhezve?
    - Ezután befeküdtünk az ágyba, csókolóztunk, egészen sokáig. Simogattuk és fogdostuk egymást, végül szexeltünk. Először rendes pózban, majd másodszor már könyörögtél, hogy hátulról is csináljuk. Azt mondogattad, ez a kedvenc pózod. És…
    - Jó, oké, ennyire részletesen nem szeretném hallani, mi történt – összeszorított szemekkel megráztam a fejemet, miközben befogtam a fülemet. Úgy viselkedtem, mint egy idétlen kislány. Rowoon felnevetett, de továbbra se mertem ránézni.
     - Ezután elaludtunk. A többit meg már ismered. Így se rémlik?
    - Nem igazán. Néhány emlék bevillant, de akkor is homály az egész. De talán jobb is, ha emlékeznék, nagyon rosszul érezném magam. Így is eléggé zavarban vagyok. – Arcom szinte lángolt, biztos voltam benne, hogy paprikavörös a színe. Továbbra is kerültem Rowoon pillantását.
    - Nem kell, ez tök természetes dolog. Felnőttek vagyunk. Vagy te kínosnak érzed, hogy szexeltünk?
     - Igen. Mégiscsak fiatalabb vagy nálam. Majdnem az anyád lehetnék.
    - Igen, de szerencsére nem vagy. Engem nem zavar a dolog, és téged se kellene. Megtörtént, volt egy jó esténk, és kész. Nem nagy dolog.
     - Hát oké. Végülis nincs mit tenni – sóhajtottam végül és egy pillanatra ránéztem. – Köszönöm, hogy elmondtad, most már azt hiszem, le tudom zárni ezt a dolgot.
    - Megértem – bólintott. – Szóval a lényeg, hogy el lesz intézve az egész. Ha esetleg rájönnének, hogy te voltál, amit kétlek, akkor tagadj te is mindent. És persze örülnék, ha senkinek sem említenéd ezt az egészet, főleg ne azt, hogy egy hírességgel, azaz velem szexeltél. Csak azért mondom, mert tudom, hogy sokan ezzel kérkednének.
    - Nyugi, ez a veszély nem fenyeget.
    - Akkor most már tényleg megyek. Jó éjt.
    Rowoon felkelt és elhagyta a lakásomat. Bezártam az ajtót, és úgy éreztem, szégyenemben el fogok süllyedni. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek magamon, hogy ennyire szánalmas lettem.
      Hosszas őrlődés után végül eljutottam arra a pontra, hogy megpróbáltam nem ezzel foglalkozni. Ez egy súlyos hiba volt, de tanultam belőle, és elhatároztam, hogy ezentúl sokkal óvatosabb leszek, hogy jobban fogok arra figyelni, mit csinálok. Nem csak azért, mert ezzel más karrierjét tönkre tehetném, mint jelen esetben, hanem akár a sajátomat is. Mert ha kitudódna a cégnél, hogy kivel feküdtem le, szerintem engem is kirúgnának, függetlenül attól, hogy semmi közük a magánéletemhez.
       Végül éjfél után sikerült ágyba bújnom, és nagy nehezen, de el is aludtam.